A viselkedéseket kutató Erik Schlicht a pókerasztal mellett látható arcokból olvas. Kutatása szerint a pókerarc sem mindig sikeres stratégia.
Sok, a játékkal csak ismerkedő pókeres azt hiheti, a sikeres játék kulcsa az egyes árulkodó jelek, arckifejezések vizsgálatában keresendő. Sok film és irodalmi alkotás is ennek megfelelően ábrázolja a játékot.
Elég-e a kifejezéstelen arc?
Pedig ezt nyugodtan minősíthetjük tévhitnek, nem a "pókerarc" a játék kulcsa. Elsősorban azért nem, mert az ellenfeleink testbeszédéből, mimikájából, és egyéb (elsősorban nem a játékhoz kötődő) viselkedéséből leszűrhető információk összességében sem érnek túl sokat - ezzel a témával lapunk nemrégiben részletesen foglalkozott.
Egy amerikai kutató szerint azért sem érdemes hinnünk az igazi pókerarc létezésében, mert annak láttán a többi játékos pont, hogy eldobni fogja lapjait (erről a Boston Globe amerikai kiadása számol be). Ezzel ha igazán érzelemmentes mimikát tudunk kifejleszteni, pont akkor riaszthatjuk el az ellenfeleket, amikor nem szeretnénk.
A rangos amerikai Wellesley College főiskolán tanító Erik Schlicht a következő kísérletet végezte a témában: a kísérleti alanyokat egy szimulált pókerjátékban egy számítógép elé ültették le. A monitoron csak a potenciális más játékosok arckifejezését látták, ez alapján kellett dönteniük arról, inkább megadnának egy hívást, vagy dobnák a lapokat.
Nem segít, amiről Lady Gaga énekelt
Az eredmény szerint szignifikánsan nagyobb azoknak a száma, akik egy magabiztos, megbízhatóságot sugárzó arc láttán emelnének, vagy adnának meg. A tradicionális értelemben vett "pókerarc" láttán a legtöbben dobták volna lapjaikat.
Persze még a kutatást végző Schlicht szerint sem alakítható ki ennek nyomán hosszú távú stratégia, ez csak a jelenség pillanatnyi vizsgálatán alapul.
Mi mindenesetre nem építenénk már stratégiát az ellenfél arckifejezésére.
