Európa póker-válogatottja lelépi Ivey-ékat, Esfandiari sokkolóval támadná a hisztiző Hellmuth-ot, de még a rejtélyes Isildur is feltűnik az idei WSOPE közvetítésben.
Végre adásba került a tavalyi év messze legszínvonalasabb pókerversenye. A világbajnokság európai kiadásán 2007 óta, hagyományosan szinte csak a világ legjobbjai vesznek részt, így valamennyi szakértő egyetért abban: a World Series of Poker Europe versenyei, és Main Event-je a pókeridény legkomolyabb kihívása.
Gus Hansen, Barry Greenstein és Huck Seed lettek még csapattagok
A 2009-es torna első felvonásában a már többször emlegetett kontinensviadal párharcait követhetjük nyomon. Az amerikai és európai sztárcsapatok különböző struktúrájú heads-upokban küzdenek meg egymással a pókertörténelem első Caesars Kupájáért.
A partik színvonala a relatíve magas vakok miatt, elmarad a heads-up tornákon megszokottól, a nemzeti öntudattól olykor "megrészegülő" sztárok és a feszültség miatt feltétlenül érdemes adnunk egy esélyt a bevezető részeknek.
A második epizódtól kezdve a főverseny küzdelmei elevenednek meg előttünk, és a képeket elnézve hamar kiderül, ebben a mezőnyben nehéz elbújni. Nincs olyan háttérben megbújó asztal sem, ahol a póker világát követők ne ismernék fel a játékosok legalább 80 százalékát.
Nem is beszélve a közvetítésben kiemelt társaságokról, amelyek leginkább az esti meghívásos pókershow-k mezőnyét idézik. A WSOPE Main Eventje tényleg igazi "ki-kicsoda a pókerben".
Hiába tudjuk az eredményt, a partik remekül válogatottak, és a WSOP közvetítésekből jól ismert Lon McEachern és Norman Chad párosénál sem kérhetnénk jobb narrációt.
Az első részekben újranézhetjük Phil Hellmuth cézáros-jócsajos bevonulását, ami miatt később Doyle Brunson kamerák előtt feddi meg:
- Miért kell cirkuszt csinálni egy pókerversenyből?
- Ugyan már Doyle, hiszen ez jót tesz a pókernek: egy kis szenzáció, egy kis színház...
- Aki erre kíváncsi, az színházba megy.
Zárja rövidre a vitát az idős pókermester, aki láthatóan maga sem hiszi el, hogy kedvenc játéka ma már a szerencsebarlangok rejtett zugaiból a showbiznisz szélesvásznaira költözött.
Később egy újabb Hellmuth-kirohanást is kapunk, mikor a 11 karkötős óriáscsecsemő Esfandiarinál reklamál:
- Elképesztő, mennyire szerencsés vagy ellenem. Legszívesebben minden nap játszanék veled. -veti oda neki Phil, miután saját pocsék játéka a kiesését eredményezi.
Esfandiari amúgy benne van a kihívásban, sőt, mikor Kara Scott kérdezi, konkrét ajánlatot is tesz:
- Egy 100 ezer doláros heads-upra gondoltam, ahol a győztes végül sokkolóval is büntetheti ellenfelét. De most tényleg, ki nem szeretné látni, hogy sokkolóval támadok Hellmuth-ra?
Az utolsó, már adásban lévő epizódban a titokzatos Isildur1-nek vélt Viktor Blum is feltűnik és a leosztást nézve nem csoda, hogy egyesek azonnal vele azonosították a hiperagresszív profit. Hívás-visszahívás, overbet-visszahívás-visszahívás... és így tovább mindez 
-vel, ellenfele három ásza ellen.
A könnyedség, amivel elszórja zsetonjait már-már ijesztő, de be kell látnunk, ha nem amatőrrel van partiban - bár a pontos zsetonállást, és így a fold equity-t nehéz megállapítani - valószínűleg még sikeres is az akciója. Olyan meggyőzően adja elő, hogy a néző egy ponton már az ESPN lapkamerájában kezd kételkedni.
