Navarro és Ekman a pókerasztal árulkodó jeleinek legfőbb kutatói. Danny Blue-nak, a téma hazai szakértőjének cikksorozata, második rész.
A kötelezőnek számító Joe Navarro-munkák mellett, Paul Ekman "mikro-arckifejezésekkel" kapcsolatos kutatásait is behatóbban is tanulmányozta, és rendszeresen elő is ad a témában. Danny Blue hetente jelentkező Deluxe Pókeres cikksorozata segítségével, most alaposabb bepillantást nyerhetünk a kártyaasztalnál olvasható apró jelek világába.
"Akik hazudnak, vajon miért nem tudják megakadályozni, hogy a testük elárulja őket? Néha képesek rá, de nem mindig. Miért? Ennek két oka lehet, az egyiknek a gondolkodáshoz, a másik oknak az érzelmekhez van köze.
Számos oka van, hogy miért buknak meg a hazugságok, a pókerben. A leglényegesebb ok, ami miatt esetleg lebukhat valaki, az pontosan a lebukástól való félelem.
Ha a megtéveszteni kívánt célpont gyanakvó, akkor elve nehéz dolgunk van az asztalnál, és hogy ha sokadjára blöffölünk valaki ellen, akkor az ellenfelünkben gerjesztett gyanakvás, minket is feszültebbé tesz. De fordítsuk ezt a magunk javára, és legyünk eleve gyanakvóak a többiekkel szemben, így rájuk nehezedik a feszültség.
Ha csak kevés tapasztalatunk vagy gyakorlatunk van a blöffölés terén, főleg ha kevés sikeres próbálkozásunk volt eddig, sokkal könnyebben rajtakaphatóak vagyunk. Ezért is érdemes gyakorolni; de a gyakorlás maradjon a kártyaasztalnál!
Létezik egy egyszerű szabály: minél magasabb a tét, annál könnyebb a bukás. Persze a tét nagysága relatív. Phil Iveynak biztos könnyebb egy 10 000 dolláros heads upot elvesztenie, mint nekünk. Ha presztízsveszteség is társul a játékunkhoz, akkor még könnyebben esünk bele egy jó megfigyelő csapdájába.
Fontos még, hogy mit gondolunk, milyen büntetés vár ránk, ha blöffön kapnak minket, és az milyen súlyos lesz. A kassza mellett feszes megítélésünket veszítjük csak el az asztalnál, vagy a teljes bukás és a kiesés a büntetés? Meglepő, de akkor is könnyű minket rajtakapni, ha úgy gondoljuk nincs igazán tétje a dolognak, mert mondjuk jóformán minimális a kassza.
Általában nem érzzük, hogy bűnt követnénk el egy jól kivitelezett megtévesztés esetén, hiszen ez a játék egy eleme. Minél jobban tisztában vagyunk ezzel, annál kevésbé esik nehezünkre blöffölni. Barátainkkal szemben mégis van pár hátráltató tényező, ami tudat alatt, így is megingat minket, a megtévesztés bűntudata:
Ha a nyereség teljesen "önző", és barátunk a tét nagyságának viszonylagosságából adódóan, többet veszít vele, mint amennyit mi nyerünk - például egy nem túl tehetős barátunk esetében.
Ha szociális értékeink megegyeznek, esetleg egy régi barátról van szó, vagy nagyon személyesen ismerjük egymást.
Nehezen húzhatjuk rá a gonosz jelzőt, kevésbé szeretünk egy jó embert átverni. Ha pedig barátkozóak voltunk, hogy elnyerjük a bizalmát, akkor is nehezebben adjuk a fejünket árulkodó jelektől mentes blöffre.
Fontos tudni, hogy mindezen dolgok az elmében dőlnek el, és nem attól függenek, hogy mik a tényleges körülmények. Ha úgy véljük, hogy valaki gyanakvó, attól még lehet, hogy csak mi gondoljuk ezt, de már ez is elég ahhoz, hogy bizonytalanabbak legyünk. Máshogy játsszunk, ha 1 dollár a tét, mintha 10 000 dollár lenne. Holott ennek is csak a fejünkben van jelentősége.
Van még egy tényező, ami szerintem aranyat ér egy játék során, és ezért nyilvánosan nem árulhatom el. Én mindenesetre nagy sikerrel használom. Ezt a hazudjnekem.hu képzésén sajátíthatjátok el.
A cikksorozat első része itt olvasható.
