A pókertanárt új kérdés kezdte foglalkoztatni. Érveket gyűjt arról, jót tesz-e a kamasz gyerekeknk, ha játszani kezdenek.
Lee Jones elismert szerzője pókeres könyveknek, Low Limit Hold'em című munkája igazi alapmű. Több magazinban is rendszeresen publikál, teremigazgató volt az egyik online pókerszájtnál, a Europen Poker Tour egyik szervezője.
Egy közelmúltban kiadott cikke mostani dilemmájáról szól: Megtanítsuk-e pókerezni a gyerekeket?
Lehet-e elég korán?
Lee Jones különböző pókeres vitafórumokon kezdte a vélemények gyűjtését, de gyorsan belátta, hogy a hozzászólók egy része valószínűleg fiatalabb is, mint 14 éves fia. Van még egy 10 éves fia is, akik felesége előző házasságából valók, így lehetséges az, hogy a pókertanár gyermekei még nem igazán tudnak pókerezni.
Nem meglepő persze a végeredmény, Jones végül megtanította őket pókerezni, csokorba is szedte érveit, ami miatt szerinte a játék jó metaforája más dolgoknak, amiket az életben kezelni kell.
Egy fő érv a megtanítás mellett, hogy kockázat és nyeremény összefüggését remekül szemlélteti a játék. Lee Jones még a biztonságos szex kérdését is pot odds számításával teszi szemléletessé: "Ugye nem éri meg ráhívni?".
Fontos szerint a tapasztalatszerzés olyan helyzetekkel, amikor kevés információ birtokában kell jó döntést hoznunk. A fiatalok könnyen megértik, hogyan lehet a lehető legjobb döntésre rátalálni úgy, hogy arra gondolunk, mi lenne a legjobb döntés akkor, ha minden információnk meglenne.
Együtt is működhet?
A póker talán a legszemléletesebb játék, a bukás bemutatása tekintetében is. A folyamatos bad beat, a tiltre kerülés metaforája az elbocsátásnak, egy egészségügyi problémának, betegségnek, vagy más váratlan fájdalomnak, veszteségnek.
Nincs más játék, ami ennyire arra motiválná a játékost, hogy ne adja fel, hanem fogadja el és próbálja kezelni a nehéz helyzetet.
Persze Jones így nem csak remek életvezetési tanácsokkal ruházza fel a gyerekeket, de jó pókeressé is neveli őket, ami igen erős kombináció lehet. Erre pedig szükség is lesz az életben.
