Versenyzőink jöttek, láttak, búcsúztak. Annak rendje és módja szerint csalódottak, mégis rávettük őket, hogy tépjék fel az éppen gyógyuló sebeket.
Vitézy Péter
Alapvetően nagyon élveztem a negyedik, - számomra a harmadik - Budapest Póker Opent. A szervezésre nem igazán lehet panasz, jóformán minden adott volt egy színvonalas versenyhez, az egyedüli zavaró tényező talán a néhol átláthatatlan cigarettafüst volt.
A regisztrációkor kiderült ugyan, hogy a nevemet elírták, de ezt a hibát azonnal és készségesen javították. Asztalhoz ülve sem kellett különösebben csalódnom, az osztók jól végezték a dolgukat.
Mondhatni a játék is jól indult, már korán kaptam magasabb párokat, kétszer volt király, egyszer ász párom, ám sajnos a kezdeti óvatos tempó miatt kénytelen voltam aprópénzre váltani a kedvező szituációkat. A könnyen behúzott kasszák miatt a table image-emmel nem volt probléma, sikeresen tudtam lopkodni a vakokat és az elárvult kasszákat.
Az első kisebb megtorpanásom egy bubi párral volt, amit a szerencsétlen flop és ellenfelem hihető előadása miatt kénytelen voltam dobni. Néhány óra után aztán világossá vált, hogy nem lesz könnyű dolgom, hiszen a torna éllovasa mindvégig a balomon ült, aki meglehetősen aktív játékkal igyekezett kizárni a kedvezőnek tűnő szituációkból.
Ennek ellenére leginkább játékostársaim tiszteletét és a pozíciómat kihasználva, sikerült felküzdenem magam átlag fölé, úgy 15 000-ig, amikor is új asztalra ültettek, a WPT-győztes Markovits Ádám társaságába.
Itt igyekeztem folytatni a megkezdett gyűjtögetést, ám mindannyiszor erős kezekbe botlottam, ami nem csak a zsetonkészletemet, hanem a remek table image-emet is rendesen megtépázta. Ráadásul rendkívül kiszámíthatatlan helyzetekre kellett felkészülnöm, mert az itt tapasztalható flop előtti indulóstratégia - különösen a két ázsiai származású játékosnak köszönhetően - finoman fogalmazva is, meglehetősen liberális volt.
Zsetonkészletem mintegy felére, nagyjából 7 000-re csökkent, mikor második beszélőből all-int toltam tízes párommal. Középről kaptam egy gyors megadást, és talán a magabiztos tempónak köszönhetően, a hátsó pozícióban ülő játékos, végül el tudta ereszteni bubi párját. Ász-király ellen dupláztam.
Innentől ismét lapnélküli időszak következett, melyet az egyre növekvő vakok miatt, jól időzített támadásokkal igyekeztem volna kihúzni, ezek a pillanatok azonban, az állandó akciók miatt, sehogy sem akartak eljönni.
Végül Markovits Ádám egy korai emelésénél gyengeséget éreztem, és egyszínű hatos-hetessel betoltam a maradék 10 000 zsetonomat, amit számomra kicsit nehezen érthető módon egy különböző színű ász-tízes adott meg hátulról, további aktív játékosokkal és az eredeti emelővel a háta mögött. Mindenesetre Ádám dobott, én pedig a selejtezőnap utolsó harmadában kényszerültem távozásra.
A kiesésem miatt természetesen bosszús voltam, de a csalódottság hamar elmúlik, ha az ember nem bánja meg túl sok húzását. Én pedig összességében elégedett vagyok a játékommal.
Huszty Gábor
Magyarország legrangosabb versenye méltó volt hagyományaihoz,
színvonalas játék és professzionális szervezés jellemezte. Minden a
helyén volt az osztóktól a szendvicsekig, így a versenyzők zavartalanul
koncentrálhattak a versenyre. Az első BPO-m vitathatatlanul élmény
volt, nem csalódtam a verseny hangulatát tekintve, még akkor sem ha a
lapok messziről elkerültek az ominózus napon.
Interjúk, helyszíni felvételek, telefonbeszélgetés Bélabácsival és további érdekességek a BPO-ról
