Melyik anya szíve ne szorulna össze, ha a gyermekéről kiderül, hogy iszik, vagy drogozik. A szülői gondoskodás akkor is akcióra sarkall, ha felmerül a gyanú, hogy a család szeme fényének problémája akad a szerencsejátékkal. Egy édesanya vallomása, miként került közelebb a póker világához fia új hobbiján keresztül.
Szegvári Katalin újságíró saját elmondása szerint kedveli a pókert, néha-néha össze is ülnek a barátokkal, hogy a klasszikus öt lapos pókerrel múlassák az időt. Amikor azonban fiától, Vitézy Pétertől először hallotta, hogy belekóstolt a No Limit Texas Hold’em izgalmaiba, baljós érzések vettek rajta erőt.
"Imádok játszani, ezzel semmi gond nincs" - mesélte az édesanya. "Azonban a családban korábban volt már probléma a játékszenvedéllyel. Amikor Péter először mesélt arról, hogy pókerezni kezdett, valósággal megrettentem, mert attól tartottam, hogy az a lelkesedés és szenvedélyesség, amivel az őt érdeklő dolgokhoz viszonyul, problémákat okoz majd. Attól tartottam, hogy a gének visszaköszönnek. Mindezt annak ellenére, hogy azt tanítottam neki: az élet minden területén ismerje a mértéket és igyekezzen elkerülni a szélsőségeket."
Persze azt az édesanya is elismeri, hogy egy bizonyos életkor után, amikor a gyermek felnőtt korba lép, már nem feltétlenül hat mindenre a szülői szó. Ahogy Szegvári Katalin mondja: "el kell dönteni, hogy az embernek igaza van, vagy gyereke." Persze az anya-fiú beszélgetések nem nélkülözték az indulatokat, de egy bölcs anya tudja, hogy mikor mondott már el mindent.
"Az egyik ilyen beszélgetésünk során Péter rám nézett és annyit mondott: vagy jól neveltél és akkor nem lesz semmi gond, vagy nem neveltél jól, de akkor már hiába beszélsz" - emlékszik vissza Szegvári. "Mesélt a pókerről, amit jól értettem, ismertem valamelyest a játékot és érzékeltem, hogy nem laikusként beszél róla, sőt, olyan dolgokat mondott, amelyek teljesen megváltoztatták a hozzáállásomat. Olvastam ugyan pár játékelmélettel foglalkozó könyvet, például Mérő Lászlóét is, valahogy azonban sosem gondoltam végig, hogy a pókerben mekkora a szerencse és mekkora a tudás szerepe."
Ahogyan az édesanya gondolatai megváltoztak a játékról, Péter fia is egyre mélyebb összefüggéseket fedezett fel a póker és a helyes döntések között, s a játék alapján két barátjával együtt valami forradalmit is megalkotott.
"Péter mutatott egy pár pókerről szóló könyvet, mesélt a különböző stratégiákról, döntési helyzetekről" - magyarázza Szegvári Katalin. "Elmondta, hogy a póker többre is képes mint szórakoztatni. Mesélt arról, hogy két barátjával, Kardos Marcellel és Huszty Gáborral hogyan fejlesztettek ki egy vállalati felsővezetőknek szánt döntéselméleti és helyzetkontroll tréninget, amely a pókerjátszmák során kialakuló helyzetek alapján tanítja meg a helyes, hosszútávú döntések meghozásának fortélyait. Ez már kifejezetten érdekelt, főleg, ahogyan Péter elmesélte, hogy egy-egy ilyen tréning, vagy akár egy-egy pókerjátszma alapján, a játék közben elemezni lehet az emberek hozzáállását, személyiségét. Ez egyre jobban imponált, s amikor már értettem, hogy ez sokkal fontosabb számára, mint hogy a szórakozás kedvéért, a önfeledten, meggondolatlanul játsszon, és kockára tegyen mindent, akkor kinyíltam, s nem voltam már olyan elutasító a pókerrel kapcsolatban."
A tréning már néhány éve sikeresen fut, s az eddigi visszajelzések alapján a három közgazdász fiatalember valóban egyedülállót alkotott Magyarországon.
"Megkereste őket egy olyan nagy cég is, ahol egy gyerrekkori barátom is dolgozik" - tette hozzá a 2006-os Budapest Poker Open 4. helyezettje Vitézy édesanyja. "Ő nem olyan típus, aki feleslegesen udvariaskodik, őszintén megmondja a véleményét. Elmondta, hogy eleinte fenntartásai voltak a tréniggel, mert arra számított, hogy egyfajta közhelyparádéban lesz része. Után azonban meglepődve mondta, hogy mennyire tanulságos volt, s, hogy sokkal jobban megismerték egymást a kollégáival,és rengeteget tanultak egymáshoz fűződő viszonyaikról."
A kör akkor zárult be, amikor az egykoron aggódó édesanya éppen fia érveivel győzte meg saját barátait, akik hasonló aggályokat fogalmaztak meg. Történt ez éppen azon a napon, amikor Vitézy Péter éppen a Budapest Poker Open versenyén játszott, amelyet az egyik sportcsatorna is közvetített.
"Éppen egy baráti társaság jött össze nálam, többen kérdezték, hogy Péter nem jön-e valamikor" - emlékszik vissza Szegvári Katalin. "Mondtam nekik, hogy nem, mert éppen pókerversenyen van. Érdekes módon a velem egyidős barátaim pontosan ugyanazokkal az ellenérzésekkel reagáltak, amelyekkel korábban én magam is. Próbáltam magyarázni nekik, s végül azon kaptam magam, hogy ugyanazokat az érveket használom, amelyekkel Péter is meggyőzött engem, hogy ez a játék nem a vak szerencséről, hanem a tudatos, hosszú távú döntésekről szól. S persze a lényeg, hogy mindig, mindenben megtartsuk a mértéket. Érdekes módon talán éppen Pétertől tanultam meg, hogy kezeljük a helyén a dolgokat. amelyek miatt lehet aggódni, el lehet miattuk keseredni, de csak annyira, amennyire az adott helyzet, az adott szituáció megkívánja. "
