Miért és mennyit emeljünk?

Szerző: Mezősi Tamás Eszközök Betűméret növelése Betűméret csökkentése Cikk küldése e-mailben Betűméret növelése

A pókerben kétféleképpen nyerhetünk egy adott leosztásban. Vagy rajtunk kívül mindenki eldobja a lapját, vagy a játék végén a legerősebb kezet mutatjuk be. E kettős cél eléréséhez elengedhetetlen eszköz a hívás, vagy az emelés.


Pályi ZsófiaFlop előtt

Ha flop előtt úgy gondoljuk, hogy kezünk ereje, és pozíciónk emelést tenne indokolttá, jellemzően a nagyvak 3-4-szeresét tesszük a kasszába. Ez elegendő nagyságú ahhoz, hogy elrettentse a számukra nem kívánatos gyengébb, de jól javuló kezeket, viszont még becsalogassa a flopra kíváncsi legitim lapokat. Mint a pókerben szinte minden ilyen mértéket, ezt is érdemes lazábban kezelnünk, és lehetőleg tudatosan variálnunk a hívásra szánt összeget. Erős, ám könnyen sebezhető kezeinkkel (bubi és dáma párok) jobb valamivel többet hívnunk, mint azokkal az indulólapokkal (ász-bubi, ász-dáma, kilencesek), amelyeket egy szerencsétlen flop esetén könnyedén eldobunk. De persze ettől a gyakorlattól is érdemes időnként eltérnünk, nehogy játékunk kiismerhetővé váljon.

A lényeg, hogy 2-nél kevesebb és 5-nél több nagyvaknyi emeléssel flop előtt ne nagyon operáljunk, hiszen így vagy veszélyesen olcsóvá, vagy irreálisan drágává tesszük ellenfeleinknek a partiba kerülést. Az első esetben sok ellenfelet invitálunk a partiba, így nagy eséllyel megverhetnek bennünket, ráadásul szinte információ nélkül maradunk, míg utóbbiban elrettentjük azokat az induló lapokat, amelyekkel később általában kifizetnék a kezünket. Ezen a módon amúgy többet is vesztünk a mögöttünk felbukkanó hatalmas kezekkel szemben, akik feltehetően egy visszahívással azonnal ki is túrnak minket a partiból. A fő szabály, hogy se többet, se kevesebbet ne tegyünk a partiba, ha egy ideálisan megválasztott összeggel is képesek vagyunk ugyanazt a célt elérni.

Flop után
A flopot követően, attól függetlenül, hogy kezünket segítette-e a három asztalra érkező lap, vagy csak - egy későbbi fejezetben tárgyalásra kerülő - folytatólagos emeléssel próbálkozunk, érdemes mindig egy ideális arányszámot tartanunk, emelésünk mértékének megválasztásakor. Ez jellemzően a kassza fele és annak nagyságát legfeljebb kicsit meghaladó érték között mozogjon. Vagyis egy 10 dolláros bank esetén 5 és 12 dollár közötti hívással adjuk általában a dobatáshoz, a kassza növeléséhez és az ezekkel járó információszerzéshez szükséges banki esélyt.

A gyenge vagy nehezen javuló, de gyenge kezek így nem kapnak banki, legfeljebb feltételes banki esélyt, ezért vagy dobnak, vagy - ha nem fizetjük ki őket, húzóik megérkezésekor - hibás döntést hozva, velünk tartanak. A közepesen erős vagy erős kezeknek két választása is lesz, vagy megadnak, és különösebb információ nélkül velünk tartanak a partiban, vagy már most kíváncsiak lapjaik valódi erejére, és felteszik a kérdést: folytatólagos emeléssel, közepesen erős kézzel, vagy még az övékénél is valószínűleg jobb lapokkal állnak-e szemben. Egyszóval visszaemelnek.

Persze sosem kizárt a blöff, vagy - egy erős flösshúzó esetén például - a félblöff lehetősége, de a lényeg továbbra is az, hogy ha ez esetben egy 8 dolláros hívással is a megfelelő vágányra tereljük az eseményeket, minek tegyünk be 18-at? Ugyanez fordítva, miért növeljük 3 dollárral a bankot, vállalva az esetleges későbbi kockázatokat, mikor az sem az információszerzéshez sem a dobatáshoz nem elegendő?

Visszaemelés
Megspórolva most már a fenti példákban is szereplő alapelvek kibontását, ugyanezen szemléletet követve elmondhatjuk, hogy a megfelelő visszaemelés valahol a hívás kétszerese és annak négyszerese között található. (All-in helyzetek természetesen kivételek, de erről majd a zsetonkészletek és az emelések nagyságának arányáról szóló részben bővebben lesz szó.) Ez az összeg már alkalmas rá, hogy úgymond visszadobja ellenfelünkhöz a labdát, és kellő erőt jelezzen a dobatáshoz, nagyban növelje a kasszát, valamint számottevő információra is szert tehetünk általa.

Védekező hívás
Nem egyszer előfordul, hogy pozíción kívülről eljutunk az utolsó lapig, így a rivert követően rajtunk van a sor. Jellemzően veszélyes asztal mellett, vagy egymásnak ellentmondó információk esetén, gyanúsan passzív, adogató játék után kerül sor erre a helyzetre, mikor nem nagyon tudjuk hol állunk az adott leosztásban. Lapunk látszólag nyerő, ám mégsem állnak össze logikus történetté az események, így joggal feltételezzük, hogy ha ellenfelünk nem egy rapszodikus és hibás játékot választott, akkor igen különös megtévesztés áldozatai vagyunk.

Mi a teendő? Információ híján, célunk egyértelműen az, hogy minél olcsóbban felfordíthassuk lapjainkat, és végre kiderüljön mi is zajlott az adott kézben. Sokan ilyenkor az egyenes utat választják és kivárnak. A döntés azonban egyértelműen hibás. A kivárással ugyanis semmi mást nem érnek el, mint gyengeséget mutatva ellenfelüknek adják át a kezdeményezést, aki így könnyű helyzet elé néz: ha erős a keze, hív, és kifizetteti lapjait, ha gyenge, akkor belenyugodva a vereségbe kivár, vagy gyengeségünkön felbuzdulva blöfföl.

Mi történik tehát ezután? Az első esetben ellenfelünk kivár, és nyerünk, de rájövünk: elszalasztottunk egy tétet a legjobb kézzel. A másik esetben egy hívással találjuk szembe magunkat, amit - az eddigiekhez hasonlóan - nem fogunk tudni értelmezni. Egy biztos, a hívás nagyságát nem mi határozzuk meg, így ha netán a megadás mellett döntünk, veszteségünk és nyereségünk mértéke sem tőlünk függ. Ráadásul egy nagyobb emelés esetén talán meg sem kapjuk a tartáshoz szükséges banki esélyt, és búcsút kell mondanunk az egész kasszának.

Ezért ilyenkor általában a helyes játék egy a szokásosnál kisebb mértékű emeléssel próbálkozni. Ezzel dobathatunk is, de a veszélyes asztal miatt rávehetjük nálunk erősebb ellenfelünket, hogy csak tartson. Vagyis jóval kisebb veszteséggel zárhatjuk a partit, mint abban az esetben, ha rábízzuk a hívást. Sokan mondhatják, hogy ez a meglátás pontatlan, hiszen a veszélyes asztal ennyiből már a hívásban is megakadályozhatná játékostársunkat. Talán igen, de az esetek nagy részében a riveren történő kivárás komoly gyengeséget jelent, ezért szinte biztos, hogy megkockáztatna egy tétet. Ezzel szemben védekező hívásunk akár komoly erőre is utalhat, és egy konzervatívabb játékost dobásra kényszeríthet. Összességében tehát mindenképpen érdemes egy kisebb, a kassza fele és harmada közötti védekező hívással próbálkoznunk.

A lényeg, hogy emeléseink nagyságát mindig nagyon pontosan, a helyzethez mérten határozzuk meg, és a fentiektől csak ritkán, megfelelő matematikai érvelés mellett térjünk el, hiszen hívásaink nem csak információhoz juttatnak minket, de általuk mindig saját szájízünknek megfelelően irányíthatjuk az adott kasszák és banki esélyek mértékét.

DeluxePóker a Facebook-on
1. Miért és mennyit emeljünk?
2. A hívás mértéke

Szerző: Mezősi Tamás Eszközök Betűméret növelése Betűméret csökkentése Cikk küldése e-mailben Betűméret növelése

Értékelje a cikket: Szavazat (4.86)

Korábbi cikkek

Hozzászólások - 0 hozzászólás

Szóljon hozzá:

Név:

Kötelező

E-mail:

Kötelező, nem jelenik meg

Hozzászólás:
Milyen nap van ma?

Hozzászólások - 0 hozzászólás