Tovább folyik a póker világbajnokság, a World Series of Poker Las Vegasban, ahol a Deluxe Póker kiküldött tudósítójának, a magyar versenyzők sorát erősítő Vitézy Péternek eseménydúsan telnek napjai. Videobeszámoló hírességekkel és a Grand Canyon feletti rettegéssel.
A póker világbajnoksága, a World Series of Poker 1968-ban kezdte meg világhódító útját. Az első bajnokság még csupán egyszerű meghívásos torna volt, ezzel szemben ma már több ezer játékos indul 55 versenyszámban a bajnoki karkötőkért és a több mint 180 millió dollárért.
Több tízezer ember sereglik ide a a világ több mint 100 országából, hogy megmérkőzzön a stadionnyi pókertermekben, amelyeket a világ legelegánsabb és legdrágább szállodái között számontartott hotelekben rendeznek be.
Vegasban minden filmes klisé életre kel, az irreális hosszúságú limuzinoktól a komplett épületeket beborító fényreklámokig. A város és az események tempója azonban olyan intenzív, hogy szinte minden másodpercben újabb feldolgozni való inger éri az embert.
A regisztráció során itt-ott már észrevenni egy-egy ismerős arcot, akik korábban a tévéképernyőről, vagy akár a mozivászonról köszöntek vissza. A karkötősök. Doyle Brunson, aki kis híján az NBA-ben kosarazott volna, majd egy térdsérülés kapcsán két évig gipsszel a lábán feküdt és pókerezett. Azóta nyert tíz karkötőt. Chris "Jesus" Ferguson, aki már tinédzserként pókerezett, miközben alkalmanként egyetemi professzorként dolgozó apját hallgatta játékelméletről. Phil Hellmuth, aki még Brunsonnál is sikeresebb, 11 karkötővel, s persze Johnny Chan, aki sokunk számára az egyik legjellemzőbb figurája a póker világának, a Pókerarcok-ban látható emlékezetes jelenetei miatt. Most mégis itt állnak tőlem néhány méterre. S a verseny során bármikor úgy hozhatja az élet, hogy az egyikük az asztal végében nézegeti a lapjait, velem szemben.
Az 1500 dolláros verseny még csak bemelegítés, amelyből, bár a meghozott döntések jók voltak, kiesem. Az első élmény tehát megvolt, s a Main Event még hátravan, a napok azonban folyamatos pókerlázban telnek, amíg felvirrad a nap, a fő verseny első versenynapja (számomra). Tíz idegtépő óra, folyamatos, feszült koncentrációval. Életem egyik legkimerítőbb élménye. A szünetekben jeges zuhany és buddhista mantrák segítenek fókuszálni. A vége előtt majdnem beleszaladok, de egy áruló jel megfigyelésével elkerülöm a nagy bukást. Végül megvan! Sikerült továbbjutnom az első fordulóból. Lassan rámzuhan az egész nap koncentrált játékának feszültsége. Kimerült vagyok, mégis teljes fordulatszámon pörget az adrenalin. Néhány feszültségoldó ital a Tv2-csapatával érkezett Papp Gergővel és operatőrével a Rióban, amelyet szinte már második othonnak tekintek. A buli végül az 51. emeleten fejeződött be a verseny után. Dübörgött a hip-hop Las Vegas felett. A legelők - ahogy a várost spanyolul hívják - helyén óriási, felfoghatatlan méretű szállodák, neonfény, pompa és csillogás.
Az este folyamán korábban jártam még a Caesars Palace-ban és a Belaggióban, ezek most ott vibrálnak alattunk, a nevadai éjszakában. A legnagyobb pörgés persze utóbbiban van, ott a póker mindig nagy téten folyik. A Bobby's Room a nagymenők “irodája", munkahelye: 4000 a kisvak és 8000 a nagy. Dollár. Az a jó, kis, gyenge dollár.
