A pókert a legtöbben "pasisportnak" könyvelik el, azonban a világklasszisok között számos sikeres hölgyet is találunk. Itthon sincs ez másként, ezért körülnéztünk, hogy a magyar lányok közül ki az aki a pókerasztal mellett is megállja a helyét. Magony Szilvivel beszélgettünk.
Hogyan kezdtél pókerezni?
A mai napig nagyon sok
barátom van a Miss Balaton csapatából. Az ottani szervezők szoktak különböző
kirándulásokat, eseményeket szervezni. Két évvel ezelőtt így jutottunk el három
napra Németországba, ahol kirándultunk és pihentünk. Itt töltöttük az estéket
pókerezéssel. Hamar kiderült, hogy kik azok, akik fogékonyak a játékra, velük
elkezdtünk összejárni, versenyeket, házibajnokságot szerveztünk. Kialakult egy 5-6
fős társaság, akikkel hetente, kéthetente összejárunk játszani. Egy idő után
már rendes versenyekre is meghívtak, és szépen lassan otthon is lecserélődtek a
különböző magazinok és újságok pókeres szakkönyvekre. Még a fürdőszobában is
ott pihen az éppen aktuális Harrington-mű.
Mi az, ami megfogott a játékban?
Én a legjobban a
társasági részét szeretem, az emberek összejönnek, a parti közben beszélgetnek,
végülis társasjátékként is felfogható a dolog. Azonban ha már játsszunk, akkor
jó, ha nem csak a vakszerencsén múlik, hogy ki győz. Ezért tetszett meg a
póker, hiszen itt a tudásnak, a döntéseknek is komoly szerepe van. Annyira
megszerettem, hogy még otthon az Xboxomon is ilyen programokkal szoktam múlatni
az időt.
Interneten is szoktál játszani? Milyen tétben?
Az online játékra már
sokan próbáltak rávenni, de még nem próbáltam, jobban szeretem, amikor ott ül
velem szemben az ellenfél, mert a viselkedéséből, az apró jelekből sokat meg
lehet tudni. A baráti játszmákban eleinte megpróbáltuk játékpénzzel, ez azonban
nem működött, mert mindenki gátlástalanul emelt, olyan lapokkal, amiket a
logika szerint el kellene dobni. Aztán, amikor bevezettük, hogy mindenki 1000
forintnyi zsetonnal játszik, máris elkezdték félteni a pénzüket, és értelmet
nyert a játék. Mostanában, a rendszeres partijainkon 3000-es tournamenteket
szoktunk rendezni, de mindenki egyszer újra vehet egy beszállónyi zsetont
(rebuy), illetve egyszer van lehetőség külön befizetni (add-on). Ilyenkor egész
szép összegek is felgyűlhetnek és akár reggel 8-ig is eltarthat a játék.
Milyen játékosnak tartod magad? Mit mondanak rólad
a társak?
Azt mondják, hogy feszes
játékos vagyok, értelemszerűen, ha én nekem van a legtöbb zsetonom, akkor
lazítok a játékomon, igyekszem használni a chipek száma által jelentett előnyt,
olyan lapokat is megjátszom, amit máskor kevésbé. A versenyek során tartom a
feszességet. Azt mondják, az előnyöm a kevés zsetonnal folytatott (short stack)
játék, már többször előfordult, hogy a "halál torkából" jöttem vissza.
Milyen játékosok ellen szeretsz a legjobban
játszani?
A kezdők ellen annyira
nem szeretek, mert sokszor ők tudják a legjobban megtréfálni az embert, mivel
olyan lapokat is megjátszanak, illetve olyan döntéseket hoznak, amelyeket
egyébként észérvekkel nem lehet megmagyarázni. Ja, és persze bejön nekik a
kezdők szerencséje. A párom ellen se nagyon szeretek, mivel ő ismeri a
reakcióimat, még akár a lapjaimra is tud következteni. Volt egy szép történet,
amikor egy versenyen ketten maradtunk egymás ellen, mind a ketten all-int
mondtunk és kiderült, hogy mindketten ugyanolyan lappal, Q 9-cel játszottunk.
Mi a tapasztalatod, nőként mennyiben más ezt a
játékot játszani, amiről nagyon sokan azt gondolják, olyan mint a foci, vagyis
"pasisport"?
Nekem is az a tapasztalatom, hogy kevesebb nő játszik, de akik jól megtanulták
és tudják kezelni a veszteséget, azokat elfogadják a pasik is. Két hetente
eljárok egy versenyre, ahol sokszor az osztó lányokon kívül én vagyok az
egyetlen nő. Persze itt tapasztaltam olyat, hogy azt mondták, "te szépen
mosolyogsz, neked megadom". De ez a kedvesség abban a pillanatban átmegy
kíméletlen küzdelembe, amikor az első komolyabb kasszát elnyerem tőlük.
Még korábban azt mondtad, hogy a nők inkább a
megérzéseikre hagyatkoznak. Veled mi a helyzet?
Őszintén szólva még én
sem tudom mindig elkerülni, hogy ne hagyatkozzak a megérzéseimre. Előfordult
már, hogy olyan lapot kaptam, amit a könyv szerint el kellett volna dobnom, de
inkább mégis megtartottam. Ennek ellenére még egy jobb lapot is simán eldobok,
ha nincsen meg a megfelelő banki esélyem. Egy A10-et simán eldobok, ha
nagyobbat emelnek előttem, és többen tartják a tétet. De van olyan, hogy egy
rosszabb kézzel tartom az emelést, mert van egy olyan megérzésem, hogy be fog
jönni.
Csak Texas hold’emet játszol, vagy más
változatokat is?
Próbálkoztunk más fajta pókerrel is, de a végén mindig No Limit Texas Hold’em
lett belőle. Persze voltak kreatív próbálkozások, az egyik társaságban például,
ahová járok, megszületett az Oklahoma Húzd El! nevű variáns, amelynek a
lényege, hogy mindenki három lapot kap a kezébe, azonban a végén, a terítés
előtt a játékosok kihúznak egy-egy kártyát a másik kezéből. Viccesen hangzik, ennek
ellenére maradok a sima Hold’emnél.
Ki ellen játszanál szívesen?
Liz Lieu ellen egyszer
igazán leülnék játszani. A hazai profik közül Tóth Ricsivel játszottam már,
ráadásul egy olyan versenyen, ahol "vérdíjat" is kitűztek a fejére, vagyis
külön jutalmat ígértek annak, aki kiejti. De amúgy bárkivel szívesen játszom,
ha igazi profikkal pókerezem, ott nem is annyira a nyerés számít, inkább
figyelem a játékukat, hogy ellessek tőlük ezt-azt. Ilyenkor általában kedvesek
szoktak lenni, nem élnek vissza a helyzettel, tanítgatnak és tanácsokat adnak,
hogy mikor emeljek és mikor dobjam el a lapjaimat.
Milyen tanácsot adnál annak, aki csak most
ismerkedik a pókerrel?
Az én hibám eleinte az
volt, hogy nem mertem emelni. Tóth Ricsi tanácsolta, hogy ha olyan lapom van,
amivel játszani tudok, akkor emeljek is vele, vagy pedig dobjam el. Emellett
pedig azt mondanám, hogy a kezdők mindeképpen legyenek tisztában a
szabályokkal. A baráti partikon azoknak, akik még csak ismerkednek a játékkal,
csináltunk egy puskát, hogy mindig tudják, pontosan milyen lapjuk van. Emellett
pedig nagyon fontos, hogy játékkal lehet igazán megtanulni a pókert. Senki se
rontson azonban ajtóstul a házba, ne üljenek be azonnal egy versenyre, inkább
baráti alapon, vagy valamelyik online pókerteremben próbálkozzanak.
Amit végképp nem ajánlok, bár sokan csinálják: beülnek egy kaszinóban egy versenyre, kezdőként. Itt persze hamar elvesztik a pénzüket és mérgükben átülnek egy pénzes asztalhoz, ahol cash game folyik. ( Ez nagyon lényeges, mert, ha valaki nem tudja, hogy másként kell játszani versenyen, illetve cash game-en, akkor nagyon sokat veszíthet. Végezetül pedig: ne alapozzanak a szerencsére, mert szerintem a póker nem feltétlenül szernecsejáték. Azt is mondhatnám, hogy körülbelül 30 százalék a szerencse és 70 százalék a tudás szerepe.
