Ezek a szavak '98 világbajnokától, a mindig mosolygó Scotty Nguyen-től hangzottak el a Poker After Dark évindító epizódjában. A Prince of Poker becenévre hallgató játékos asztaltársa két lap között öccséről kérdezte, mikor előkerült a kalandos történet.
A 14 éves Scotty
Vietnámból menekült Tájföldre, 17 fős családjával egy aprócska motorcsónakban,
mikor is a helyi hatóságok üldözni kezdték őket. Erre ők letértek kijelölt
útvonalukról, és bár lerázták követőiket, eltévedtek a vízen és a 48 órásra
tervezett szökés, hosszú napokig tartó rémálommá változott. A víz hamar
elfogyott, a maradék olajat forralásra használták, ám az étel-problémára nem
találtak megoldást. Néhány hajó ugyan dobott nekik élelmet, azonban fel egyik
sem merte venni őket. Mintegy 22 napi hánykolódás után, nehéz döntést hoztak:
ha másnapra sem érik el a szárazföldet, egész egyszerűen megeszik -az addigra
igen beteg, már-már haldokló - testvérüket.
Kedves producerek! Mi a celluloidra kívánkozó story, ha nem ez? Különösen a rosszabbnál rosszabb pókerfilmek világában.
